Születésnap, ahogy én gondolom

Reggel óta záporoznak a születésnapi köszöntő üzenetek szinte minden csatornán.Ilyenkor mindig melegség tölti el szívemet, mert nemcsak a családtagok és barátok gondolnak rám ezen a napon, hanem még olyan ismerősök is, akikkel ritkán vagy szinte sosem beszélünk, de a közösségi oldalaknak köszönhetően mégis figyelemmel kísérjük egymás életét. Hálát adok mindig ezért a szeretetért! A napot majd a jól megszokott családi hagyomány szerint születésnapi vacsorával, tortával és ünnepléssel zárjuk, aztán egy évvel öregebben teszem majd le a fejemet a párnára:)

De úgy gondolom a születésnap nemcsak rólam kell, hogy szóljon. Nemcsak a gyermek születésének a megünnepléséről, hanem az Édesanya megköszöntéséről is, hiszen a születés és a szülés kéz a kézben jár. Világrajövetelünket (hüvelyi szülés esetén) egy szülési folyamat előzi meg, ahol anya és baba csapatmunkában haladnak előre lassan (vagy gyorsan) a tágulási (vajúdási), majd a kitolási (amikor a baba megszületik) szakaszban azzal a közös céllal, hogy mihamarabb meglássák egymást és összebújhassanak végre.

A mi születésünk Édesanyáink szülési élménye. 

Vajon tudjátok-e, hogy hogyan jöttetek a világra? 

Beszélgetettek-e már Édesanyáitokkal arról, hogy milyen volt az ő szülési élményük? 

Háborítatlan, fájdalommentes szülésük volt?

Volt valami elakadás? Volt-e olyan helyzet ami feszültséget, félelmet okozott bennük és ez nehezítette a születést?

Amikor szülésfelkészítést tartok ezeket a kérdéseket mindig felteszem a kismamáknak és általában azt a választ kapom, hogy erről még sosem beszélgettek. Miért fontos ez? Mert saját születésünk emlékként vésődik be a tudatalattinkban és amikor saját babánkat hozzuk a világra, akkor ezek a rögzült minták felelevenedhetnek a szülési folyamatban és főleg, ha egy traumaként ért minket, akkor hasonló vagy ugyanazt a szülési élményt generálhatjuk. De ha ezekről beszélgetünk Édesanyáinkkal a szülést megelőzően akkor ezek az érzelmi blokkok oldódnak mind gyermeknek, mind édesanyának.

Túl három szülésen (kettő hüvelyi és egy császármetszés) belegondoltam abba is, hogy milyen nehéz lehetett Édesanyámnak megélni a szülést egyedül, hiszen akkor még nem volt divat (sem megengedett) az apás szülés. Sőt Édesapámat vezetékes telefonon hívták a munkahelyén, hogy megszületett a kislánya. Milyen más világ volt. 

De Édesanyám mégis két gyönyörű és egészséges gyermeket is a világra hozott (Nővérkémet 7 évvel korábban az én születésem előtt, Karácsony másnapján:) és, mint egy igazi OMMommy a benne rejlő tökéletes, isteni tudás szerint nevel és kísér végig minket spirituális fejlődésünk útján mind a mai napig. 

Köszönöm szépen Édesanyám a létezésem!